Bemutatkozás

 

Zalaerdőd a Marcal-medencében, a Kisalföld déli peremén, a Kemenesalja és a Zalai-dombvidék találkozásánál, Veszprém, Vas és Zala megyék hármas határán helyezkedik el. A Veszprémtől kb.80 km távolságra fekvő település belterületének nagysága 82 ha, külterülete 1687 ha, lakosságszáma 324 fő (2009.01.01.)

 



A középkorban Nyavalád, a falu mai neve műszó, 1889-ben kapta.

Királyi ember nevében találkozunk vele először 1337-ben, a falura vonatkozó első írott említés 1351-ből való Nauylad alakban amikor a Nyavalád család birtoka. 1426-ban Szentlászló Tamás fia Márton birtoka, 1430 előtt a Marczaliak szerzik meg tulajdonjogát, amiről 1442-ben azt írták, hogy királyi adományként jutott család hozzá.  1457-ben, Marczali János a lakatlan nyavaládi pusztát az ernyei pálosoknak adómányozta, amit 1458-ban Mátyás király is megerősített. A török időkig sokszor gazdát cserélt, de határa legnagyobb részben az erenyei pálos rend birtoka volt. 1563-ban az örményesi barátok kaptak rá új adományt és ilyen címen őket birtokba vezetik. A pálos generális ekkor tiltakozást jelent be, mert a birtok az ernyei pálosokat illeti. A 16. század végén és a 17. században, amikor a kisebb házak elnéptelenedtek (1650-től a helység puszta, 1656-tól lakatlan), a pápai konvert vette át ezek birtokai fölött is a gondozást, így Nyavalád a pápai monostor birtoka lett. A 18. század második felétől a tüskevári urbáriumokban írják össze, mint a tüskevári konvert birtokát.

A rendek feloszlatása után, 1799-től, a Rokolyán–Nyavaládi közalapítványi, majd 1824-ben és később, 1824-től 1945-ig, a Katolikus Vallásalap somlóvásárhelyi uradalmának része. Az 1848. évi jobbágyfelszabadítás után is a határ nagyobb része a Vallásalapítványé és csak 1945-ben, a földosztáskor jutott a helybeliek kezére.

A török idő alatt a falú elnéptelenedett. A falu már 1553-tól alávetett a töröknek, és ez az állapot tart még 1629-ben is, amikor 75 forint sarcot fizet és élelmet ad. A lakott porták száma folyamatosan csökken és az 1531-ben összeírt 9 lakott porta helyet, 1613-ban már csak 1 egész és 1 negyed portát tartalmaz a dikajegyzék. A török kort bérleti korszaknak is nevezhetjük, mert a rend bérbeadással igyekszik hasznosítani a települést. Az első bérleti szerződés 1588-ban kelt: Török István Hunyad megyei főispán a bérlő, akinek a bérleti díjat a Zágráb melletti lepoglavalai kolostorba kell befizetni. 1598-ban más pálos javakkal együtt Hagymássy Gáboré, majd az őt követő leszármazottaké Nyavalád bérlete.

1650-től a helység puszta, majd rövid lakottság után, 1656-tól lakatlan. 1664-ben a szentgotthárdi csata után Köprüli nagyvezér hadai rabolnak és pusztítanak a térségben. Újratelepítése 1702-ben történt, amikor az új telepesek – többek között - három évre szóló adómentességet, a házukhoz tartozó földön kívül még 5 hold szántót kapnak, ami három év után dézsmaköteles. Megilleti a telepeseket a szabad költözködés joga, stb. Bár aránylag elég kiváltságot tartalmaz a letelepítési levél, mégis lassan halad a népesedés. 1711-ben csupán hét lakost írnak össze, 1720-ban a falunak csak 5 jobbágytelke van, 1723-ban a pápai perjel külön megállapodással 8 nemes és agilis árendásnak ad házhelyet a hozzá tartozó szántóval és réttel. 1732-ben kötötték az első urbáriumot, amelyet 1757-ben újítanak meg,  amit 1764-ben újabb úrbáriumi szerződés követett, amelyet hivatalosan 1768-ban vezettek be. Az itt megfogalmazott szigorú feltételek miatt (a két dézsma, a robot, a ház utáni bér, stb.), már ekkor megkezdődött az úrbéri harc a lakosság és az egyházi földesurak között, amely végül hosszan tartó pereskedések sorát eredményezte, amelyek csak a 18. század végén szűntek meg, de az adózás még 1828-ban is az urbárium szerint történik.

Az 1773. évi Lexikon Locorum Nyavalád lakosságát magyarnak mondja, habár az 1723. évi telepesek között lehettek szlovákok is.

Nyavalád 1785-ben 405 lakosú úrbéres község. Nemes nem volt a falu társadalmában. A 63 házból álló településen 71 család élt. Az 1828. évi nemesi összeírásban már szerepel két nemes család, amikor 55 házban 92 adózót írtak össze. Úrbéres földkönyvei 1824-ből, az irtáskönyv 1864-ből, a tagosított határ birtokkönyve 1870-ből származik. Ebben a legnagyobb tulajdonosnak a Vallásalapot tüntetik fel. Az 1920-1924 közötti törvények alapján végrehajtott földbirtokrendezés során 103 személy jutott kisebb földterülethez, amikor 177 kh-at osztottak ki 13 kérelmezőnek.  1945-ben a Vallásalap földjeit osztották szét, de az ötvösi Szegedy-Széchenyi birtokból is kaptak a zalaerdődi igénylők. A tsz. 1951-ben alakult, amely 1956-ban felbomlott és csal 1959-ben alakult újra. Ehhez 1961 tavaszán az ötvösi-, 1962-ben a hetyefői és a dabronci tsz-ek is csatlakoztak és felvették az Összefogás nevet, amelynek 1983-tól Sümeg lett a központja, 1992-ben feloszlott.

Zalaerdőd 1922-ig a gógánfai anyakönyvi területhez, majd Dabronchoz tartozott. 1977-től a gógánfai községi közös tanács társközsége, 1990-ben önkormányzatot választott.

 

utolsó módosítás:2016-10-04 17:01:57
IMPRESSZUM,  SZERZŐI JOGOK
Zalaerdőd Község Önkormányzat hivatalos honlapja
Felelős kiadó:
Zalaerdőd Község Önkormányzat (8344 Zalaerdőd, Petőfi u. 37.)
Telefon: 87/457-260, Fax: 87/457-260,  e-mail:dabronc@enternet.hu

ÜZEMELTETŐ
Zalaerdőd  Község Önkormányzat